Körforgás write tag - január

 Emília újabb szuper játékkal örvendeztette meg a követőit az idén, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert már nagyon hiányoltam az ilyen kis kérdéssorok töltögetését. Nagyon szeretnék több olyan bejegyzést írni, aminek az írás a témája, de még ha tele is van a fejem mondanivalóval a téma kapcsán, egyszerűen nem sikerült rendszerezni ezeket a gondolatokat, és csak csapongok össze-vissza, belekapok mindenbe, annak meg semmi értelme. Többek között Emília kérdéssorai segítenek nekem abban, hogy rendszert adjak a gondolataimnak, és így sikeresen megosszak veletek olyan infókat, amiket amúgy is meg szeretnék, csak enélkül egy értelmetlen katyvasz lenne belőle.

Ha neked is felkeltette az érdeklődésed, az eredeti kérdéssort és szabályokat a Tintaszerkezetek oldalon megtalálod!

Úgyhogy lássuk is a januári write taget!

Szabályok

 

> Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.

> Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!

> A linktree segítségével jelöld a játék ötletgazdáját!

> Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!

> A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.

> Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.

> A bannert vinni szabad, de nem kötelező.

> Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)

> Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)

> Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád! ;)

Január - Új kezdet

Mik az írós terveid erre az évre?

Már az évösszegzőmben is meséltem az idei terveimről, de most megpróbálom újra összeszedni a gondolataimat. Plusz már majd egy hónap eltelt az évből, szóval lehet máris átmentek egy kis változáson a terveim.

Az első és legfontosabb, hogy szeretném befejezni a Scars írását. Róla annyit kell tudni, hogy egy már befejezett történetemnek, a Sins-nek a folytatása/spin-off-ja, és elődjéhez hasonlóan egy erotikus BL fantasy.

És nincs könnyű dolgom vele. Rólam tudni kell, hogy még ha több kötetesre is terveztem egy történetet, akkor sem jutottam el soha ténylegesen odáig, hogy érdemben leüljek megírni a második kötetet. Mindig összehoztam 1-2 alibi fejezetet, aztán félretettem az egészet, általában pont azért, mert az első résznek se sikerült megtalálnom az olvasóközönséget, így egyszerűen elvesztettem a motivációmat arra, hogy valami olyanba öljem az időm és az energiám, ami a kutyát sem érdekel.

A Scars-al kicsit másképp indult a viszonyunk, hálistennek. Az elején jobban sikerült haladni vele, most már nem annyira, de már csak azért is be akarom bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok egy folytatás befejezésére!

A másik célom új platformok meghódítása volt: eredetileg egy facebbok oldalt szerettem volna létrehozni (ami még mindig tervben is van, és szeretném később megcsinálni), ehelyett nyitottam egy új blogot. Juhéj! Valószínűleg tök értelmetlen vállalkozás, de most örömet okoz ez a kis újdonság és az üres lap, amit ez a felület ad, és alig várom, hogy meg is tölthessem tartalommal. Nagyon inspirál, és ez kicsit megijeszt, mert ebből szokott a nagyon nagy pofára esés lenni.

A harmadik dolog, amit igyekszem megfogadni, hogy nem hagyom, hogy túlságosan elkeserítsen a Maxim eredményhirdetése. Nyilván ez is még várat magára: eredetileg márciusra ígérték az eredményhirdetést, azóta most olyan hírek érkeztek, hogy még az előszűréssel szeretnének februárban végezni. Szóval úgy saccoljuk néhány másik nevezővel, hogy legalább fél éves csúszás lesz ebben a folyamatban... Amit pillanatnyilag igazából annyira nem is bánok, mert még nincs B tervem arra az esetre, ha kiesnék, és jobb lenne felkészülten megkapni azt a bizonyos mailt. Azt hiszem, ez is segítene abban, hogy az elkeseredés helyett valami másra, egy újabb célra tudjak koncentrálni.

Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?

Leginkább azt az írói blokkot szeretném már nagyon magam mögött hagyni, amivel sikerült elkezdenem ezt az évet.

És akkor visszakanyarodnék a Scars írásához, és az első kötet sorsához. A Sins ugyanis pillanatnyilag a Maxim kiadó pályázatán vár elbírálásra. Talán ez a várakozás miatt is vagyok egyre görcsösebb, és vannak egyre inkább kétségeim afelől, hogy van-e értelme egy olyan folytatást írni, aminek még az első részének sem biztos a sorsa?

De valószínűleg ezer másik gát is van bennem (sokszor újdonsült anyaként úgy érzem, hogy amit eddig nem értem el az életben, azt gyereknevelés mellett már soha nem is fogom, így a kiadást sem... vagy hogy az erotikus történeteknek milyen manapság a megítélése, és egy ilyen megjelenés milyen fényt vethet rám azok szemében, akiknek sikerül összekötni az írói nevemet a sajátommal... vagy hogy hogyan viselnék egy szerkesztést, és mennyire lennék képes eleget tenni egy szerkesztő elvárásainak?) amik most szépen össze is adódtak, és hatalmas írói blokká álltak össze bennem.

Illetve nem is tudom, tényleg olyan hatalmas-e. Mert ha őszinte akarok lenni, akkor januárban eddig sikerült megírnom kettő vagy három fejezetet, decemberben dettó, mégis... Folyamatosan az jár a fejemben, hogy az első kötetet hat hét alatt írtam meg, a folytatáson pedig most már több, mint fél éve dolgozom. És egy részem belátja, hogy ez író szemmel valószínűleg még mindig nem olyan sok idő, hiszen ismerek olyat, aki húsz éven át dolgozott az első regényén... Az én mércémmel ez mégis sok, főleg hogy folyamatosan az első részhez hasonlítgatom a mostani munkafolyamatom. Így minden eltelt héttel úgy érzem, hogy egyre nagyobb csődtömeg vagyok, amiért még mindig nem tettem pontot a végére, és képtelen vagyok értékelni azt, amit viszont sikerült elérnem, legyen az akár egy oldal, egy jelenet vagy egy új fejezet befejezése.

Nem tudom még, ezzel kapcsolatban mit tudnék kezdeni magammal, de nagyon szeretnék kijutni ebből a negatív spirálból, és visszatalálni a pozitív gondolatokhoz és újra megtanulni értékelni azt, amit sikerült elérnem, legyen az bármilyen apróság is.

Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?

Az utóbbi években kicsit különös rutinom alakult ki ezzel kapcsolatban (de ha magatokra ismertek, akkor nyugtassatok meg, hogy nem teljesen eszement rendszer alakult ki nálam).

Egy új történet nálam általában úgy kezdődik, hogy villámcsapás-szerűen jön egy új ötlet, amit elkezdek megírni... aztán félbehagyom. Többnyire csak néhány fejezetet sikerült megírnom nagyon az elejéből, majd rögtön el is akadok vele. De attól még ott motoszkál a fejemben, nem hagy nyugodni, alakul, formálódik az ötlet... És aztán jön egy második villámcsapás-szerű felismerés, amikor rájövök, mivel is tehetném igazán érdekessé az eredetileg nem túl különleges ötletszilánkot, onnantól pedig már tényleg belelendülök az írásba, és sokszor sikerül is befejezni az adott regényt.

Ez ennyire általánosan talán nehezen érthető, úgyhogy hadd konkretizáljam kicsit az egyik regényem példájával.

Akik a jövőt írják: egy romantikus fantasy történet, amit még 2021-ben írtam.

Szóval adott egy ötlet: egy beszélgetés egy újságíró és egy mágus között. Az egész egy olyan világban játszódik, ahol mindenki tud a mágia létezéséről, de a mágia használók még titokban tudták tartani a legtöbb részletet, mint a képességeik korlátai, stb. Az újságíró pedig pont arra szakosodott, hogy olyanokat leplezzen le, akik mágusoknak adják ki magukat, de csak kihasználják az emberek hiszékenységét, és átverik őket.

Ezt is elkezdtem írni, majd néhány oldal után elakadtam, mert nem volt egyetlen igazán jó ötletem sem arra a bizonyos mágia rendszerre...

És akkor jött a második villámcsapás, hogy de hát ott lapul az a régi ötlet a fiókban, abban viszont volt egy jó mágiarendszer, mi lenne ha megpróbálnám összehozni a kettőt?

Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?

Hát, lehet hogy régen még tudtam volna dolgokat hozni ehhez a kérdéshez, de most...

Szerettem gyertyázni. Nagyon imádtam odatenni a gép mellé, és csak bámulni bele a lángba, amikor elgondolkozom valamin. De most télen baba már tud járni, és olyan magas, hogy feléri az asztalt, úgyhogy minden gyertya jellegű tevékenység ki van lőve, és hálás lehetek, hogy a gépem is még nem rántotta le eddig egyszer sem (most lekopogom).

Az írós szokásaim mostanra arra redukálódtak, hogy leülök írni, ha férjem vagy anyósom átveszi a gyereket, és én nem vagyok full kialvatlan vagy éhes, nincs elvégzendő házimunka vagy bevásárlás vagy más nyakamba aggatott feladat... Ja, és az, hogy férjem átveszi a gyereket, nem azt jelenti, hogy fél szemmel figyel rá, a kölyök meg legalább két percenként felbukkan mellettem és belepüföl a billentyűzetembe. Szóval kábé soha napján kiskedden.

Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?

Vicces, mert végiggondolva több tavaszi vagy nyári történetem van... De azért akad egy téli is!

A Selyemfiú egy kifejezetten borongós hangulatú regény, késő ősszel kezdődik aztán szépen átcsúszik télbe, és olyan igazi borzongós, bújjunk be a paplan alá egy forró teával érzést hoz ki belőlem, valahányszor elkezdem visszaolvasni.

Amúgy alapvetően nincs bajom a téli képekkel, mert nagyon szépek és hangulatosak tudnak lenni. Szerintem azért használom őket ritkábban, mert én nagyon fázós vagyok, és szörnyen utálok kimenni télen. Inkább gyönyörködök a hóban meg jégben meg a jeges szélben innen bentről, köszönöm szépen! És sokszor már attól belúdbőrözök, ha meg kell írnom, hogy az egyik karakterem fázik...

De ha már felmerült a kérdés, szeretném meg is mutatni a Selyemfiú átiratának az elejét, ami egy nagyon rövidke kis prológus és nagyon téli. És egészen büszke vagyok arra, ahogyan sikerült :)

Irigylem azokat, akiknek átvágják a torkát a harcmezőn vagy akár egy sötét sikátorban, és hamarabb véget ér az életük, mint egyáltalán felfoghatnák. A tél kegyetlenebb gyilkos. Miközben lassan megtöri a testet, időt hagy a gondolatoknak megtörni a lelket.

Egy utolsó pillantást vetek a szürke fellegekbe öltözött égre, majd hagyom, hogy a fagy hozta fáradtság győzzön. A bőrömre hulló hópelyhek tűszúrásnyi fájdalma tompul, zsibbadt érzékeimet az emlékek hajtják uralmuk alá.

Apám ígérete visszhangzik a fülembe, hogy a lángokból főnixként születik majd újjá. Anyám gyengéd ujja túr a hajamba, miközben a meséje megelevenedik körülöttem, és az elveszett herceg fejére újra négyágú korona kerül. A Madame dohányillatú ajánlata elbódít, hogy mindezt hátrahagyva egy olyan életet kezdjek, amit egyedül én irányítok.

Mindhármuk vére a kezemhez tapad, de a hidegben még az is szilánkosra fagy.

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Akkor az én kérdésem a következő lenne: Írtatok már olyan karakterről, aki valamilyen nagy, életét megváltoztató fogadalmat tesz? (nem feltétlen újévi). Mi volt az a fogadalom?

Köszönöm, hogy végigkövettétek velem ezt a kis tag-töltögetést!

És én szeretném, hogy minél több helyre eljusson ez a kis játék, úgyhogy jelölnék is néhány embert, aztán úgyis eldöntitek, mennyire van kedvetek vagy szabadidőtök a kitöltéshez :)

Abeth: Arctalan

Sümegi Emília: Tintaszerkezetek

Aux Eliza: Tiszta lappal

Daremo: Papírfecnis fiók