Rövidke fejezet, egy kis vihar előtti, baljós csend. Veréb túl van a legrosszabbon, de még nem áll készen rá, hogy megbeszélje a dolgot Botival. Csak felejteni akar. De vajon mit szól ehhez a másik?
Kárpótlásképp igyekszem a héten érkezni még egy fejezettel :)
Korhatár: -
TW: -
Veréb már akkor kitárja az ajtót, amikor meghallja Boti
kulcsainak csörgését a bejáratnál. Árnyék csahol egyet valahol a belső
szobákban, de egyedül Veréb üdvözli az érkező fiút. Mosolyát a tükör előtt
gyakorolta, hogy ne úgy fessen, mint aki mindjárt sírva fakad. Csókot lehel
Boti puha ajkaira, kiveszi a kezéből a táskáját.
– Hogy érzed magad? – fürkészi aggodalmasan a smaragd
szempár. Veréb becsukja a fiú mögött az ajtót, ledobja a táskát a komódra, és
Boti hátához simulva átöleli a fiú derekát. Boti jókedvűen kuncog, Veréb pedig
megnyugszik, amiért végre nem kell uralkodnia az arcvonásain.
– Halasszuk ezt holnapra, jó? – suttog közvetlenül az apró
fülekbe. Botinak még a legapróbb porcikáját is aranyosnak és kívánatosnak
látja, szeme szomjazza az ismerős látvány minden részletét. Elmerül a fülcimpa
tökéletes ívében, a napsugártincsek kusza rengetegében, a karcsú nyak
kanyarulatában. – Mára hoztam bort. Üvegeset. És letöltöttem egy filmet – húzza
el a mézes madzagot, és a csípőjét ringatva, mintha táncolnának, andalog be
Botival a kanapéig.
Közben pedig reméli, hogy nem érződik túlságosan a
hangjából, mennyire elkeseredetten vágyik rá, hogy csináljon valamit. Felejteni
akar, csak Botit akarja. Tudja, hogy megint gyerekes és önző, és kivételesen
még csak rosszul sem érzi magát miatta. Azt akarja, hogy Boti babusgassa, hogy
megfürödhessen a fiú meleg optimizmusában, ne foglalkozzon azzal, ami volt, és
ami lesz legközelebb, ha megint oda kell bicikliznie ahhoz a borzalmas
épülethez.
– Koppány! – sóhajt Boti halkan, Veréb mégis rögtön
megtorpan tőle. Tudja, hogy ha a fiú a rendes nevét használja, akkor valami baj
van. Keze lecsúszik a karcsú derékról, amit a fiú kihasználva megfordul, és
komolyan mered rá. Veréb a benti fényben jobban látja a karikákat a fiú szeme alatt,
a smaragdszempár éles pillantásában mégsincs nyoma sem fáradtságnak. –
Zaklatott voltál a telefonban. Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne.
– Semmi sincs rendben. De ma estére legalább hadd felejtsem
el! – kérleli, mire Boti már beleegyezően sóhajt.
– Átöltözöm, és már ott is vagyok – mosolyodik el a fiú,
amit végre Veréb is őszintén képes viszonozni. Néma köszönömöt tátog a távozó
fiú után, és a konyhában kipattogtatja a kukoricát; mire Boti visszaér, már a
bor mellé is teszi a dohányzóasztalra.
– Mi van Árnyékkal? – guggol le Boti a kutya mellé, aki
csóválja a farkát, de csak ide-oda hempereg a földön, nem kel fel. Fehér hasát
mutatja Boti felé, és ahogy az vakarászni kezdi, Árnyék elégedett vigyorban
mutatja meg hegyes fogait.
– Elvittem sétálni. Azt hiszem, rosszabb formában van, mint
én – vigyorog Veréb, és kiveri a fejéből a gondolatot, hogy pusztán azért vitte
el Árnyékot sétálni, mert tétlenül megőrült volna. Inkább odadob egy szem
pattogatott kukoricát, amit a kutya azon nyomban beporszívóz.
– Hallod ezt? A gazdi szerint kövér vagy – gügyög a kutyához
Boti, de az úgy néz ki, mint aki minden sértést kibír, csak simogassák tovább a
hasát.
Veréb belekortyol az egyik pohár borba, és sóhajtva
hátrahajtja a fejét a támlára. Nagyon finom a bor, általában nem engedhetnek
meg maguknak ilyen jót. Az egész olyan, mint egy kis szigetnyi boldogság, ahogy
közben Boti megállás nélkül beszél a kutyához, mintha legalábbis a gyerekük
lenne.
Veréb elindítja a filmet, és ahogy a Marvel mozik elejére
jellemző képsorok kezdenek peregni a képernyőn, Boti rögtön mellé bújik a
kanapén.
– Bor, szűk ruhába bújtatott szexi fiúk... el bírnám
viselni, hogy minden esténk ilyen legyen.
– A végén még féltékeny leszek – karolja át Botit, aki
kényelmesen elfészkelve magát hozzá bújik.
– Soha nem lesz okod a féltékenységre. És tudom, hogy nekem
sem – motyogja Boti, hangját kis híján elnyomja a tévéből érkező golyózápor
zaja. Veréb megborzong, de csak a borospohárért nyúl. Onnantól csak csendben
nézik a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése