Nagyon megörültem az újabb tagnek, főleg, hogy ennyire hozzám közel álló szóhoz kapcsolódik most a kérdéssor, a zsongáshoz! Imádom a méhecskéket, a dédnagyapám (aki után az írói nevemet is választottam) tartott régen méheket, és én ezt mindig úgy csodáltam benne. Bár a mézfogyasztás egyáltalán nem áll közel hozzám, maguk az imádnivaló rovarkák igen, és séta közben kisfiamnak is mindig olyan örömmel hívom fel a figyelmét egy zsongó fára vagy rétre.
Úgyhogy zsngjunk be együtt Emília újabb havi kérdéssorával, aminek eredeti változatát a Tintaszerkezeteken találjátok!
Szabályok
> Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.
> Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
> A linktree segítségével jelöld a játék ötletgazdáját!
> Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!
> A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.
> Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.
> A bannert vinni szabad, de nem kötelező.
> Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)
> Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)
> Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád! ;)
Kérdések
1. Van olyan zene, amit szoktál íráshoz (előtt, alatt, után) hallgatni, és teljesen bezsongsz tőle? Muti!
Igen, abszolút az a fajta vagyok, akinél folyamatosan szól a zene munka közben. Leginkább fülesből, mert nekem a zene ahhoz kell, hogy kiszakadjak a világból. Úgyhogy ha egyedül vagyok itthon a néma lakásban, akkor is fülessel gubbasztok a monitor előtt, mert így könnyebb befelé figyelnem. Egy idő után annyira átmegyek flow-ba, hogy azt se tudnám megmondani, mit hallgattam, csak az tűnik fel, hogy már a youtube is kiakad, és megkérdezi, hogy élek-e még, folytassa a lejátszást? :D
Amúgy konkrét kedvencem nincs, általában instrumentális zenéket nyomok, mint a Two steps from hell vagy az Eternal eclispe.
2. Te ha írsz, inkább bezsongsz vagy elzsongulsz?
Ha megvan a flow élmény, akkor nagyon bezsongok. Egy jó írós maraton olyan hatással van rám, mintha egy liter kávét magamba döntöttem volna, teljesen felpörget. És utána nehezen zökkenek vissza a valóságba, sokáig a gép kikapcsolása után is azon kattog az agyam, hogy milyen jelenet lesz a következő, konkrét mondatokon pörög az eszem, amiket mindenképp szeretnék felhasználni...
A héten is elkövettem újra azt a hibát, hogy este ültem neki javítani, és hiába nyomtam ki tízkor a gépet, hogy másnap fel tudjak kelni, nem tudtam leállni, és még hajnali egykor is nyitott szemmel fetrengtem az ágyban, azon merengve, hogy a főhősöm vajon mit fog az újabb csavaromra reagálni. Veszélyes játék ez.
3. A méhek szorgosak. Te hogy érzed, mennyire vagy szorgalmas, ha írásról van szó?
Sajnos nem mondanám magam annak. És most nem lekicsinyelni akarom a munkám vagy álszerénykedni, mert tudom, hogy sok blogger/író örülne annak, ha feleannyi oldalt összehozna egy évben, mint ami nekem tavaly összejött. De én látom a saját életem, hogy itthon tespedő anyuka vagyok (legalábbis még néhány hónapig), és a lehetőségeim felét se használom ki arra, hogy leüljek pötyögni. Sokszor túl fáradtnak érzem magam hozzá, vagy még mindig nem volt meg az a szikra, ami megvilágítja, merre is formáljam tovább a regényt... Nehéz eset, és nagyon sokszor érzem azt, hogy ennél többre is képes lehetnék.
4. ...és rajokban élnek. Te hogy szeretsz írni, egyedül vagy másokkal?
Fizikálisan egyedül kell lennem, teljesen kiborít, ha mondjuk férjem ott van mellettem, és harmadjára is hozzámszól, teljesen kizökkentve a gondolatmenetemből. Olyankor már igencsak morcosan reagálok, és inkább én megyek át másik szobába, ha már ő nem :D
De az online társaság nem zavar. Sokszor előfordul velem, hogy random írós ismerőseimre ráírok, mert egy szó épp nem jut eszembe, vagy kikérném valamiben a véleményüket, legyen az konkrét írástechnikai kérdés, vagy csak az újabb lelki hullámvölgyem, a "minek is csinálom én, egy tehetségtelen szardarab még mindig ezt" kérdésekkel.
April tanított meg a word war nevű játékra, amiben ugyanabban az időben leülünk írni, kitűzünk egy intervallumot, amikor mindketten ráérünk, mondjuk fél órát, és a végén összevetjük, ki hány szót írt. Ezt nagyon szeretem, főleg ha "nem annyira szeretem ezt a részt, de kell ide, szóval essünk túl rajta" típusú jelenetnél tartok. Az ilyen társaság nagyon inspirálóan hat rám. Mostanában Aprillel kevesebbet, de Ramival még mindig szórakozunk ilyesmivel.
5. Hogy állsz a tömegjelenetekkel?
Teljesen kikészítenek. Szenvedek, mint malac a jégen, ha kettőnél több karakter interakciójáról kell írni, mert valahogy úgy érzem, folyton elcsúsznak az arányok. Mindenkinek kell valamennyi tér a beszélgetésben, de ne legyen erőltetett, és ne tűnjön úgy, hogy X most csak azért szólalt meg, nehogy az olvasó elfelejtse, hogy még mindig itt van... Meg aztán nyilván mindenki reflektál mindenkire, mindenkinek megvan a véleménye mindenről, de nem lehet elveszni a részletekben, különben sosem jutunk egyről a kettőre... Bahh.
Nyilván nem kerülhetőek ki mindig az ilyenek, és ha szükség van rá, mindig igyekszem a legtöbbet kihozni a képességeimből, de nem szeretem őket. Írni biztos nem.
Köszönöm, hogy olvastátok, jövő hónapban találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése