Írók hét főbűne

 Köszönöm szépen Stellának, hogy kihívott erre a kérdéssorra, szóval csapjunk is a lovak közé!

Szabályok:

• Köszönd meg annak, akitől kaptad!
•     Köszönöm, hogy gondoltál rám, Stella :)
• Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
• Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted annyira jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

 

Akik a jövőt írják: 7. rész

Kye farkasszemet nézett a lábtörlőjén heverő újsággal. Első ránézésre semmi különös nem volt a Délmadár legújabb számában: a címlapon most is számára ismeretlen celebek vigyorogtak a kamerába, a rikító betűkkel reklámozott cikkek közül pedig egyik sem utalt Dorka legújabb rovatára. Mégis, képtelen volt megbizonyosodni róla, tényleg szerepelt-e benne a vele készített interjú. Amint a lap felé közelítette a kezét, az ujjai kontrollálatlanul remegni kezdtek, a torkába epe tolult.

Akik a jövőt írják: 6. rész

 Egy jó bűvész tudja, hogy a sikerének két kulcsa lehet: a figyelem tompítása és irányítása.

Az első az amatőrök módszere, a füst, a levegőtlen helyiség vagy a félhomály, ami mind azt szolgálja, hogy a palimadár azt se vegye észre, ami az orra előtt van. A profik figyelemelterelését viszont már sokkal nehezebb kiszagolni. Amikor azt mondják, oda nézz!, és közben ügyes ujjak már el is emelték a tárcád.

Emberek millióit kizsebelni ezzel a trükkel, az már valódi mutatvány.

A mágusok pontosan ezt tették velünk tizennégy évvel ezelőtt, és teszik azóta is, minden egyes elmúló nappal. Ide nézz: itt ez a négy mágus, akik erre képesek, és ezt a képességüket mind az emberiség szolgálatába állítják.

Honnan ismerheted fel, ha átvernek? Onnan, hogy valami túl szép, hogy igaz legyen. És te is, miközben hagyod, hogy a csillogó szavak elvarázsoljanak, nem veszed észre, ahogy a hátuk mögötti sötétségbe rejtik véres kezüket.

Akik a jövőt írják: 5. rész

 Kye csak a dobhártyaszaggató zajtól tért magához, és egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Nem mintha a látvány nélkül nem tudta volna kitalálni, mi történhetett. Felismerte az ürességet a mellkasában, ami olyan volt, mint az éhség, csak több és erősebb, ami őt is arra késztette, hogy ereszkedjen négykézlábra és foggal, körömmel, mágiával pusztítson bármit, amit csak elér…

De még magánál volt, és egyetlen intésére a semmi visszatért a helyére, ahol az emberek nem látják és nem érzik, ahol nem árthatott nekik.

Akik a jövőt írják: 4. rész

 Dorka megérezte a közelgő bajt, akár a vihart. A katasztrófáknak is megvolt a maga villámja és dörgése, ami jelezte a közeledtüket, még ha Dorka nem is tudta pontosan megmondani, melyik érzékére hatottak ezek. Libabőr lepte el tőle a karját.

Akik a jövőt írják: 3. rész

 Kye tudta, hogy a teljes felelősségről szóló, utolsó mondata hazugság.

Az újságíró tekintetében folyamatosan ott csillogó kétely ellenére tényleg ismerte a jövőt. Nem úgy jelent meg előtte, mint egy mozivásznon pergő film, annál jóval bonyolultabb volt a szerkezete. Döntések és véletlenek által meghatározott, egymást átfedő képekként játszódtak le előtte a lehetőségek, hol egyik, hol másik került előtérbe attól függően, az adott pillanatban éppen melyik volt az események legvalószínűbb alakulása. De annak ellenére, hogy nem volt minden kőbe vésve, azért akadtak csomópontok. Olyan események, amiknek szabályszerűen meg kellett történnie.

Akik a jövőt írják: 2. rész

 Annak ellenére, hogy egy kristálygömb két átellenes oldalán ültek, az egész helyzet meglepően normális volt.

Dorka sokkal rosszabbra számított a szóbeszédek alapján: bő leplekbe burkolózó sarlatánra, befőttesüvegnyi lencsék mögé rejtett, sejtelmes pillantással és az ujjai között tekergő, alig észrevehető zsinórokkal, amikkel egy alkalmas pillanatban táncra bírhatja az asztalt. A kristálygömb domború felülete által fejjel lefelé elé rajzolt kép viszont egy hétköznapi fiút mutatott: farmer, póló, közvetlen mosoly. A gyűrűsujján egyszerű, ezüst gyűrű hirdette, hogy foglalt a szíve. Egyedül a világosszőke, majdnem tejfehér haj tűnt színpadiasnak, de a rövidujjú póló alól előbukkanó pihék hasonló színe meggyőzte róla Dorkát, hogy az sem festett.

Akik a jövőt írják: 1. rész

Egyre gyakrabban kapta azon magát, hogy érthetetlen módon lelassulnak a léptei Tame szobája előtt. Pontosabban az egykori szobája előtt – és a gondolatmenet ezen pontján Kyét minden alkalommal keserű rosszullét fogta el a férfi hiányától. Lábaira ólmos súly rakódott, látótere szélén hívogatóan nyújtózott az ajtó sötét fája. Tudta, kevésbé fájdalmas, ha mereven maga elé nézve továbbhaladásra kényszeríti tagjait, és addig ismételgeti, hogy semmi sem hiányzik az életéből, amíg legalább egy röpke pillanatig képes hinni is benne.